A kereskedési stratégia “csak” egy eszköz

A stratégia csak egy eszköz
Horváth Gábor

A stratégia csak egy eszközAz egyszerűség miatt most nem megyek bele terminológiai magyarázatokba, és csak a stratégia kifejezést használom annak a szabályrendszernek a meghatározására, amely szerint kereskedünk a piacokon – illetve kereskedni kellene az eredményesség érdekében.

A stratégiákat alkalmazó – vagy nem alkalmazó – kisbefektetőket a szemléletesség kedvéért itt három csoportba helyezem, persze ennél nyilván jóval összetettebb a kereskedők társadalma, és a valóságban jóval árnyaltabb és összetetteb a kép.

Az írásban az intézményi, professzionális kereskedőkre nem térek ki. A csoportok elnevezése nem fontos, csupán igyekeztem találó neveket adni nekik.

1. A játékos

Az online kereskedéssel próbálkozó szerencsejátékos és kalandor nem tékozolja azzal az idejét, hogy stratégiát használjon és olyan fölösleges dolgokkal bajlódjon, amelyek megkötik a kezét. Az könnyen előfordulhat, hogy valamilyen öngyilkos Martingale rendszert mégis használ.

A játékosA játékos eljutott ahhoz a következtetéshez, hogy már látott éppen elég tőzsdés filmet ahhoz, hogy végre ő is megmutathassa mit tud – és hogy meggazdagodjon. Meggyőződése szerint érzi a mozgásokat, és képes megjósolni, hogy csökkenni vagy emelkedni fog az adott instrumentum árfolyama. Habozás nélkül nekiront a piacnak, hiszen csalhatatlan a megérzése, ráadásul létezik egy csomó hírportál, elérhető elemzések, a csillagjóslás, és különben is majd lesz valahogy, dőlni fog a pénz. Valószínűleg nem is tud róla, hogy a siker érdekében stratégiára és némi tanulásra lenne szüksége, hiszen a kedvenc mozijában a főhős is a jólértesültsége és a megérzései után ment, szó sem volt semmilyen szabályrendszerről, amit követnie kellett volna.

A brókerek kedvelik a játékost, mivel ritkán áll le az első számla elfüstölésekor. Gyakran addig megy, amíg minden megtakarítását elveszti, vagy még annál is tovább, mert kölcsönt vesz fel.

Miután megtörténik vele az első nagy bumm, talán felébred a transzállapotból – vagy nem –, és ha nem hagyja el a kereskedés világát – mert maradt még pénze –, akár tudatosan újra is szervezheti magát, és elkezdhet tanulni.

2. A küszködő

Ő nem volt a fenti moziban, vagy már kijött onnan. A sikerességet kívül keresi, és a külvilágtól várja, hogy sikeressé tegye – általában csak egy stratégiától, tanfolyamtól vagy robottól. Befelé és önmagára nem igazán figyel.

A küszködő azt belátja, hogy szüksége van valamilyen szisztémára, ám ezt a tényt túlértékeli. Neki nem az a drámája ami a játékosnak, hogy teljes képzavarban és álomvilágban van, hanem az, hogy a végső megoldást és a siker kulcsát kizárólag a technikától, egy konkrét kereskedési stratégiától várja. A témát illetően nem számít, hogy robot által alkalmazott vagy manuális technikáról beszélünk, a lényeg, hogy csakis a tuti módszer hajszolása és megtalálása lebeg a szeme előtt. Viszont a küszködő hajlandó energiát és pénzt is befektetni a munkába illetve a tanulásba, ám hozzáállása a kereskedéshez nem más, mint a Szent Grál keresése. A küszködőnek meggyőződése, hogy a nyerő, expertet, indikátort vagy módszert kell megtalálni, megtanulni vagy megalkotni, és azzal eljön a régóta sóvárgott és hajszolt siker.

A küszködőMikor a birtokába kerül egy stratégia, expert vagy egyéb eszköz, ám az nem kezdi rövid időn belül  ontani a pénzt, akkor félreteszi, és bedobja abba a puttonyba, ahol a többi limlom is van, majd tovább folytatja a kutatást. Általában nem magát, hanem a külvilágot okolja a sikertelensége miatt, hogy például becsapták az oktatáson vagy a robottal, a brókercég is ellene van, és úgy általában az egész világ. Persze könnyen előfordulhat, hogy valóban becsapták, ám ha magába nézne láthatná, hogy az évi háromezer százalékos hozam ígérete kissé sántít, és legalább annyira vicces, mint a játékos ábrándja, aki a Wall Street farkasa című film megtekintése után (ami valóban jó film), elhitette magával, hogy született tőzsdeguru, és ért a kereskedéshez. A küszködő általában technikailag jól képzett, felkészült, ismer számos módszert, elméletet és indikátort, igen jól van informálva, és képben van a tőzsde és az online kereskedés területén. Ezek akár a hasznára is lehetnének, azonban mindennek ellenére mégsem sikeres. Ugyan sokat hallott és olvasott a tőzsdepszichológiáról és a mentális, belső munkáról, ám ezzel a területtel mégsem hajlandó foglalkozni. Talán mert hülyeségnek tartja, vagy csak nem hiszi el, hogy önismeret és önkontroll nélkül nem érkeznek meg a pozitív eredmények illetve meg sem indul benne a fejlődés folyamata. Valaki komolytalan hókuszpókusznak gondolja, amivel csak időfecsérlés foglalkozni, tehát nem dől be spirituális hülyeségeknek. (Persze az évi háromezer százalékos hozam vagy a havi számladuplázás az komolyan vehető.)

Hiába a sok év sikertelenség és adakozás, a küszködő még mindig nem néz magába, mert ha megtenné, akkor látná, hogy őrültség amit csinál, mivel ha eddig nem találta meg a külvilágban a  Szent Grált, akkor az vagy nem létezik, vagy nem jó helyen keresgél.

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

/Albert Einstein/

Mindenki örülne olyan algoritmusnak, amely folyamatosan termeli a pénzt, persze lehetőleg teljesen önműködően, de egye fene, az sem lenne túl nagy baj, ha kis tanulás után az embernek kellene kicsit nyomkodni gombokat a számítógépén.

Tényleg sajnálom, de nagyon gyanús, hogy ilyesmi nem létezik. Egyelőre olyan tabletta sincs, amelytől folyékonyan megtanuljuk a koreait a tájszólásaival együtt. És helikopter pilóta képző PDF-ről sem tudok, amelynek az átolvasása után bátran repülhetünk. Persze ettől még lehetséges, hogy van ilyen kézikönyv, ám az biztos, hogy én abba a helikopáterbe nem ülnék be, amelynek a pilótája egy PDF-re való képzettséggel és rutinnal rendelkezik.

Ám a küszködő nem könnyen adja fel, és előfordulhat, hogy élete végéig küzd a piaccal illetve önmagával. Sajnos ebből a háborúból hosszú távon nem lehet győztesen kikerülni. Sokáig képes elhúzni a szenvedését – talán viszonylag kis veszteségekkel –, de folyamatosan adakozva a piacnak és a brókercégeknek, kiváltképpen hogy van jövedelme, amelyből finanszírozni tudja ezt a költséges hobbit.

Azonban olyan eset is van, mikor a küszködő teljesen kimerül, és végül feladja. Belefárad a túlgondolkodásba, a harcba, a csalódásokba és az ígéretekbe. Feladja a küzdést, és megadja magát.

Viszont keményfából faragták, és kitartó. Nem a kereskedést adja fel, hanem a haszontalan keresést és a küzdést. Leveszi a hátáról a súlyos puttonyt – amelyet tele pakolt az évek alatt –, majd nekikezd, hogy kidobálja onnan a temérdek felesleges kacatot. Kidobja a gazdasági naptárt, az üveggolyókat, a telefonkönyvet, továbbá százhatvannyolc indikátort – ám néhány kedvencet megtart. Átnézi az ötvenkilenc stratégiáját, gondolkodik, mérlegel, majd dönt, és kiválaszt közülük egyet, a többi pedig mehet a kukába. Oda kerül a két terrás winchester is, amely tele van forexes és tőzsdés oktatóvideókkal, na és persze motivációs tréningekkel (ego fejlesztőkkel). Aztán kidob egy gyümölcscentrifugát és kakukkos órát is – ezekről fogalma sincs, hogyan kerültek a zsákjába. Ezután leiratkozik arról a tizenegy oldalról, amelyek éveken át küldték számára a kereskedési szignálokat, továbbá törli a számítógépén a kedvencek sávból az összes hír és elemzőportált. Elindítja a kereskedési platformját, és leszedi a csártokról az összes indikátort – mind a huszonegyet, és csak néhány kedvencét teszi vissza. Elámul az eredményen, mert a tiszta képernyőn meglátja a japán gyertyákat – hű, de rég volt, hogy látta őket. Csodák csodájára kirajzolódik szeme előtt az árfolyam mozgása, és még az is látja, hogy az aktuális trendnek mi az iránya.

Ezt követően elkezdi a munkát azzal a stratégiával, amely mellett meghozta a döntést. Már nem figyeli mások eredményeit (nem is érdekli), és nem tűz ki elvárásokat önmaga felé – sem havi, sem évi százalékokat vagy összegeket. Belátja, hogy rendkívül hátráltatja, ha bármivel presszionálja magát. Arra figyel, hogy mit képes kihozni az eszköze segítségével magából és a kereskedésből. Megfigyeléseket tesz, és ha kell, akkor módosít a stratégián, elkezdi azt önmagára szabni. Figyeli a hibáit, tudatosítja és felírja őket, a felszínen tartja, így képes dolgozni is rajtuk – és ezzel megindította a belső munkát. Elindul a kereskedővé válás útján.

Kíváncsi vagy ehhez hasonló, hasznos bejegyzéseimre?

Ha érdekelnek az ehhez hasonló témákkal foglalkozó bejegyzések, akkor add meg keresztneved és e-mail címed, hogy elküldhessem Neked!

3. A kereskedő

A kereskedő tudja, hogy ő maga a Szent Grál, és tulajdonképpen sosem kellett keresnie, mert mindig is megvolt. Ő már nem hisz a mesékben, nem a külvilágtól várja, hogy sikeressé tegye. Bízik magában. Nem gondolja azt, hogy bármivel is tartozik neki a piac. Elfogadta, hogy kereskedés szerves része a kockázat, és tudja, hogy a stratégia csak egy eszköz, amellyel dolgozhat a piacokon. Tisztában van azzal, hogy nem a stratégia csinálja a pénzt, hanem ő a stratégiával.

A kereskedőAzt is tudja, hogy a pénz is csak eszköz, amelyre vigyáznia kell, mert munkaeszköz nélkül dolgozni sem lehet. Nem görcsöl azon, hogy a lebegő profit pozitív vagy negatív értéket mutat. Nyugodtan és türelemmel kiüli a vesztő időszakokat – ha kell –, és nem zárja ki idő előtt a pozícióit, nem éri be a morzsákkal, inkább kivárja a valódi profitot hozó nagy ügyleteket. Ezek persze ritkábbak, de bőven van ideje, nem siet sehová. Szereti amit csinál, nincsenek elvárásai önmagával vagy a piaccal szemben. Nem érzi unalmasnak a kereskedést, és nem kell erőszakkal rávenni magát, hogy csinálja. Így nem is csoda, ha jól csinálja azt, amit szeret. És a tevékenysége melléktermékeként megjelenik a profit. Ez a kereskedő titka.

Írta: |2018-07-03T19:13:32+00:002018. február 19., hétfő|Kereskedés|20 hozzászólás

A szerzőről:

A nevem Horváth Gábor, 2006-ban rontottam rá a tőzsdére. Idővel a devizákra és a DAX-ra (a német kosárindexre) specializálódtam. 2010-től már a kereskedés volt a főtevékenységem, és jelenleg is ez. Számomra ez nem munka, hanem hivatás. Szeretem azt, amit csinálok. Ez a szerelem hozta magával, hogy elkezdtem átadni az ismereteim és a tapasztalataim azoknak, akik szintén elhivatottságot éreznek a szakma iránt.

20 hozzászólás

  1. Barta Sándor 2018. február. 19. hétfő - 18:26 - Válasz

    Sok beszéd, kevés konkrétum.

  2. Attila 2018. február. 19. hétfő - 18:31 - Válasz

    Köszönöm Gábor gondolatait. Zseniális és teljesen egyetértek vele!

  3. Laci 2018. február. 19. hétfő - 19:34 - Válasz

    Nagyon találó. Sokan magunkra ismerhetünk.

  4. László 2018. február. 19. hétfő - 19:41 - Válasz

    Az elemzés szerintem helytálló.
    Lehetne egy oktatás elsőfejezete is.

  5. László 2018. február. 19. hétfő - 19:48 - Válasz

    Sziasztok!

    A cikket nagyon jónak tartom. Én személy szerint tapasztaltam és végig éltem az első két csoportba tartozást, az összes hátrányával együtt. Annyi különbséggel, hogy mivel a mikrószámlát nem haladtam meg, így nagy veszteségeket nem éltem át. Az első szakasz, a játékos rövid ideig tartott és párhuzamosan haladt a 2. küszködő szakasszal. Ez a 2.szakasz, tényleg a küszködésről szólt, de szerintem ez hasznos volt számomra, mert sok olyan tudást, tapasztalást is magamba szívtam ami segítségével öt év után eljutottam arra a pontra, amit Gábor találóan úgy írt le, hogy levetettem a puttonyt. Ez kb. fél éve történt, azóta csak a támaszok, ellenállások, technikai szintek, és a környékükön kialakuló gyertyajelek, alakzatok, összefüggései foglalkoztattak. Azóta átfordultam a jó irányba a kereskedés egyszerűsítésével a kereskedővé válás útjára léptem. Vannak még hiányosságaim, de mivel a naplózás segítségével ezek a felszínre kerültek, így ha nem is egyik napról a másikra, de folyamatosan javítani tudom a rossz beidegződéseimet és a stratégiáimat.
    Nagyon jókor találkoztunk, a ping-pong stratégia nagyon illik az elképzeléseimbe, és igaz, hogy még csak demón, de nyereségesen tudom működtetni.
    Ezúton is köszönöm azokat a lehetőségeket, iránymutatásokat amelyeket a segítségünkre biztosítotok.

    Üdv,
    Laci

  6. Nándor 2018. február. 19. hétfő - 19:51 - Válasz

    Ez nagyon betalált. Valaki mind a 3 fázison átmegy, nem csak egy jellemző rá…
    Szuper volt és elgondolkodtató. Egy dologban azért nem értek egyet. Egy hasztalan stratégiával csak veszteni lehet még ha egy életen át is ismételgeted. Tehát még is csak a legfontosabb egy profitos stratégia és csak utána a többi dolog. Szerintem.

  7. Sandor 2018. február. 19. hétfő - 19:53 - Válasz

    Találó megfogalmazások és igazak, azt kell mondjam. Mindenki tudja honnan indult, azt kevésbé, hova tart. Megszívlelendő a cikk tartalma, még ha kemény is. Ha nem az, nem ad használható tanácsot, riggert a továbblépéshez.

  8. Zoltán 2018. február. 19. hétfő - 20:04 - Válasz

    Kemény, de alighanem igaz.

  9. István 2018. február. 19. hétfő - 20:59 - Válasz

    Nagyon jó cikk, de egy helyen biztosan ellent mond saját magának!
    És ez nem szerencsés!
    És ez éppen a lényeget érinti!
    És ez éppen az, hogy meddig tűrjük el a lebegő veszteségünk emelkedését….

    Az elején azt írja, hogy a martingale rendszer számlastopot eredményez/eredményezhet, és ez így igaz.

    A végén pedig azt írja, hogy a kereskedő kiüli a veszteséges időszakot, és ez így igaz! De, hát ez így nem kerek, sajnálom, de szerintem ez a nagy (i)gazság!

    A megoldás nyilván az arányokban van, amelyet -nyilván- mindenkinek SAJÁT MAGÁNAK kell megállapítania, így minket – a nagy tapasztalattal rendelkező kereskedőket, programozókat- semmilyen felelősség NEM terhelhet, és nem is terhel, és nem is fog terhelni, ennyi, uff, -szóltam, mert éppen besöröztem…!!

  10. Miklós 2018. február. 19. hétfő - 21:27 - Válasz

    … a feltételezett küszködőt túl egyoldalúan állítja be az írás a hatás elérése érdekében.

  11. Zita 2018. február. 19. hétfő - 22:14 - Válasz

    Szia Radu, régen írtam Neked, pedig olvasom a bejegyzéseidet, bár jelenleg nem kereskedem. A mai post azonban írásra késztetett, annyira helyénvalónak és reálisnak vélem a három fő tipust. Maximálisan egyetértek Gábor véleményével, én valahol a küszködésben elfáradt kategóriánál hagytam ott egy időre és sokat gondolkodom azóta is, hogy mit fogok másképp tenni, amikor majd újrakezdem az egészet. Gratulálok ehhez a cikkhez is és várom a folytatást. üdv Z

  12. József 2018. február. 19. hétfő - 23:09 - Válasz

    Szia Gábor, Szia Radu!
    Fontos és mégis vicces írást formáztál meg a tolladdal….
    Azt gondolom, hogy aki nem ismert magára kicsit vagy nagyon, az nem őszinte magával szemben. Biztos, hogy tipikus emberi reakciókat, emberi folyamatokat írtál le. Gyakorlatilag az egész írásban egy fejlődési folyamatot próbáltál tipizálni számomra kifejezetten viccesen, de mégis elgondolkoztató formában. A kereskedővé válás folyamata szerintem valóban hosszú, sokszor elég nagy érzelmi amplitudóval járó valami, amiben saját magunkat sikerül (vagy nem) megismerni a pozitív és negatív tulajdonségainkkal együtt. Ami szép az egészben az talán az, hogy amilyen hosszú és csapdákkal teli is ez a kereskedővé válás folyamata, annál kellemesebb az a felismerés, hogy a végén magadnak kell megbirkózni a saját korlátaiddal….
    Üdv: József

  13. István 2018. február. 20. kedd - 07:52 - Válasz

    Kedves Attila!

    Talán az eddigi leg motíválóbb cikk. Asszem sokunknak van min gondolkodni és valóban a relativítás útjára lépni.
    Tanulani, tanulni tanulni. Idézve a “nagyoktól” 🙂

    Üdv:istván

  14. László 2018. február. 20. kedd - 09:03 - Válasz

    A Kereskedő amikor fáradt, vagy éppen megútálta pár napra az egészet, akkor nem akar kereskedni, ha bottal verik sem. Bár ettől még szívesen tanít. Képes egy csomó készpénzen csücsülni nyugodtan, mert a likviditás fontosabb, mint a nyereség. A pénznek ugyanis már előre tudja a helyét az életében (ház, új autó, nyugdíj, stb.), csak a felesleget fekteti be és mindig a jó alkalmakra vár. Éves terve van, nem csak a kereskedésre. Büszke önmagára, hogy átlátja azt, amit mások nem még akkor is, ha épp csak az inflációt és a számlavezetési költségeket termelte ki. Nem kizárólag a kereskedésből szeretne megélni, bár soxor foglalkoztatja ez a gondolat, amikor épp utálja azt a másféle munkát, amit csinál. Sosem elégedett, de mégis megbékélt az élettel és nem akarja a világot megváltoztatni. Valami ilyesmi.

  15. Zsolt 2018. február. 20. kedd - 10:17 - Válasz

    Kiváló Írás! Olvasás közben magamat láttam:)) olyan ez mintha egy tükörbe néznék és látom hol tartok, erőt ad hogy hova is érhetek el! (még a küszködő fázisban vagyok) 🙂
    Kellemes napot és jó kereskedést!

  16. András Péter 2018. február. 20. kedd - 13:23 - Válasz

    Sziasztok!

    Nagyon jó cikk,minden szava kincs!
    Én sajnos még a “küszködök” közé tartozom,de igyekszem kereskedövé vàlni!

    Köszönöm a cikket,szép napot!

    András

  17. Zoltán 2018. február. 23. péntek - 16:16 - Válasz

    A küszködő és a kereskedő néhány fázisában biztos, hogy többen érintettek voltunk, akik már néhány éve traderek. Amit saját tapasztalataimból hozzátennék az az idő faktor. Nagyon fontos,hogy amikor valaki KERESKEDNI fog erre elég időt szánjon és amikor már eligazodott a tréd sorsa, akkor véglegesíti -talán még az sem baj ha a valóságos dinamikához igazítja- az ST-TP beállításait. Csak ezután érdemes elhagyni a gépet, amikor már hozzáigazította a ritmushoz a beállításait.( kockázatkezelés a saját pénzügyi tűrőképességhez igazítva). Természetesen néha rá kell néznie, hogy mi történt és a kockázatot -ha a tréd engedi- minél előbb csökkentse, lehetőleg BE. pontig. Ekkor persze igazíthat – ha úgy alakult- a TP-n is. De ezután biztosan hagyja, hogy kifusson a dolog, mert általában idő előtt kiszáll, ha nézi a chartot. A cikkben ezeket a lélaktani dolgokat, nagyon alaposan leírta Gábor de csak aki már túl van ezeken, az értheti meg igazán.

  18. Csaba 2018. február. 25. vasárnap - 19:40 - Válasz

    Nekem sajnos nincs jó véleményem a cikkről. Tényeket sorol fel, a kereskedőket kategorizálja,de a pszichológiai problémákra nem ad választ.Például hogy miután kialakított a kereskedő egy demo számlán az ő saját személyiségéhez alkalmas kereskedési módszert,milyen pszichológiai tényezők akadályozzák az éles számlán történő kereskedés alatt. Hogyan kezeli a kereskedő a veszteségtől való félelmeit?, hogyan kezeli a kapzsiságot ?. Hogyan gyakorol fegyelmet?, hogyan alakít ki megfelelő piaci szemléletmódot? Ezért a korábban írtak hiánya miatt ez a cikk inkább cinikus és destruktív, mint építő. Elnézést kérek a szerzőtől ,de nekem ez a véleményem.

  19. Csaba 2018. február. 25. vasárnap - 20:48 - Válasz

    Mindaddig míg a kereskedő a tőkéjére nem eszközként tekint,nem lesz sikeres. Ha a kereskedő szeme előtt csak a megszerzendő profit lebeg és nem képes elvonatkoztatni a pénztől,addig biztosan csak a kapzsiság motiválja ami egyenlő az előbb utóbb bekövetkező kudarccal.
    A kereskedők kudarcaiért véleményem szerint a brókercégek is felelősek két okból:
    1.Azért mert egyáltalán a szerveren engedik hogy a kereskedők bármekkora méretű poziciót nyissanak,beállított tőkeáttétel és letétjük nagyságától függetlenül.Elegendő csak a margin követelményeknek megfelelni.
    2.A másik gond a nem kielégítő tájékoztatás a kereskedés kockázataival kapcsolatban.

  20. György 2018. április. 10. kedd - 22:47 - Válasz

    Sziasztok.

    Én kb fél éve vagyok játékos szinten. Most kezdem érezni, hogy nem elég az IFOREX -es platformot ismerni, hanem azt látom , hogy a beidegződéseim, a kapkodás, a mi lesz ha kérdése, az állandóan a képernyő előtt ülés határozza meg a ‘kereskedésemet’ és nem a belülről jövő átgondolt taktika, tudás és érzés. Még félek a veszteségtől. Számolom a napi hasznot és veszteséget és ez előtérben van. Azt érzem, hogy a kereskedés ( lehet, hogy a példa nem túl jó) olyan mint az ólom üvegezés. Csak akkor csinálom, ha lelkiekben rendben vagyok, mert különben törik az üveg. Nekem segítettek a fent leírt sorok. Köszönöm.

Hagyj üzenetet

9 + 1 =

Adhatok Neked még több ingyenes tartalmat?

Értesítelek hetente megjelenő új tartalmaimról.

Hozzájárulok, hogy az adatvédelmi nyilatkozat szerint biztonságosan kezeld megadott adataimat, valamint hasznos anyagokat és egyedi ajánlatokat küldj nekem termékeiddel, szolgáltatásaiddal kapcsolatban e-mailben